1.fejezet

A hideg téli szél mélyen a temetőben álldogáló emberek csontjába hatolt.Akik talán nem is érzékelve a hideget ,komoly arccal meredtek a kiásott sír felé,ahova pillanatokkal később egy sötétbarna koporsót eresztettek le.A sírhoz az egyik legközelebb álló lány zokogásban tört ki,a karcsú alakját szinte elnyelte a fekete ruha,amit viselt,a sötétbarna haja laza kontyba volt tűzve,a szemei duzzadtra sírva.

-Szeretlek apa.-dobott a sírba helyezett koporsóra egy vörös rózsát.-Bárcsak több időt tölthettem volna veled.

Majd az ő példáját követve a közeli családtagok is rózsát dobtak a koporsóra.

                                                  ******

Alig 1 órával később a családi kúria nappalijában három fiatal nő üldögélt.A kúria rideg ,múltszázadi falai között modern,otthonos nappali fogadta az oda belépőket.Mindhárom szépség talpig feketében öltözve várta a család ügyvédjét.A szobát ellepte a csend,a lányok még mindig nem voltak képesek elhinni,hogy elvesztették az édesapjukat.

-Csak az bánt,hogy nem töltöttem több időt vele.-törte meg a csendet Ava,és fürkészve a nővérei arcát nézte.-Anya halála után ő a munkába temetkezett,mi pedig csak a saját dolgainkkal foglalkoztunk.Aztán minden elköltöztünk innen.Vele kellett volna maradnunk.-kezdett újra zokogni

-Jaj szívem.-állt fel a fotelből Flora,a legidősebb lány,és áttelepedett a kanapéra a húga mellé-Apa szeretetett minket,és tudta ,hogy mi is szeressük.Örült,hogy karriert építettünk.

-Örült a sikereinknek.-értett egyet a középső lány Chaya.-Mindig azt mondta,hogy velünk együtt él meg minden sikert.Nekünk is hiányzik,de az önhibáztatással nem érünk el semmit.

A nővérei nyugtató szavainak köszönhetően az alig 23 éves Ava lecsillapodott.Fájt abba is belegondolnia,hogy itt maradjon,úgyhogy az apukája már nincs köztük.A negatív gondolatok miatt újra könnyek szöktek a szemébe,és egy kövér könnycsepp végiggördült a gyönyörű arcán.A szomorú hangulatot egy újabb személy érkezése zavarta meg.A vörös hajú férfi molyosogva nézte a nappaliba búslakodó lányokat.

-Lányok.Örülök,hogy látlak titeket.Kár,hogy ilyen szomorú oka van.

-Damian bácsi.-ugrott fel a kanapéról Flora.-Olyan régen találkoztunk már.-ölelte át a tőle kétszer annyi idős férfit

-Nagyon jól néz ki.-állt fel Chaya is,hogy átölelje a számukra olyan kedves urat.-Mintha semmit se változott volna.

-Köszönöm a bókot Chaya.-nevetett fel Damian.-Mindig tudod hogy mit kell mondani.

-Ne haragudjon Ava viselkedése miatt.-villantott egy elbűvölő mosolyt Flora.-Nagyon fáj neki az apu hiánya.

-Mindig ő állt hozzá a legközelebb.-simította meg a 60 éves férfi a lány hátát.-Hoppá .-kapott észbe.-Ryan Endure megérkezett.

-Itt fogadjuk.-felelte a 30 éves Flora,akinek a vezetés a vérében volt.

A nővérek magabiztosan ültek egymás mellett a kanapén,bár mindegyiküknek meg volt a saját élete Wavy Walleyn és az Esperer birtokon kívül,most mégis úgy érezték,hogy itt kell maradniuk.A korábban Londonban élő Chayát ez nem is zavarta,a szülőföldjére való visszaköltözésnek köszönhetően messze került a korábbi szerelmétől, a lánya apjától.Ava is szívesen felhagyott volna a karrierjével,már nem érdekelte se Los Angeles,és a modellkedés.Bántotta,hogy ezen nem gondolkozott korábban.Flora feszengve várta,hogy az ügyvéd belépjen,és meghallgassák a végrendeletet.A temetés miatt hagyta ott a gyönyörű Párizst,ahol a férjével élt.Bár a kapcsolatuk az elmúlt időszakban nagyon rideg volt,mégis láttak lehetőséget a békülésre,de addigra a nőnek hazakellett utaznia.Az északi Csendes óceánon elterülő Jovial sziget volt az a hely,ahonnan a lányok menekültek,hiába születtek mind a sziget fővárosában Sumtuousban,és élték le az életük egy részét Wavy Walleyn,ami a fővárostól alig 20 kilométerre található.A kisváros pedig végképp nem volt soha a lányok kedvence,rettegtek az erdőtől,ami a kisváros egy részén terült el.Bár a Esperer birtokot hatalmas falal vették körbe,a kúria pedig a nagy falakon is átemelkedett.

-Üdvözletem lányok.Örülök,hogy ismét Wavy Walleyn vagytok.Részvétem az édesapátok miatt.-mondont szinte mindent egy szusszra.-Ha nem emlékeznétek rám,akkor bemutatkozom.Ryan Endure vagyok.

A rövid barna hajú férfi magabiztosan nézett a lányokra,bár már 50 éves volt,mégis sok nő körbe rajongta,amit ő imádott is.Ugyanezt a rajongást várta el az Esperer lányoktól,akik egyáltalán nemtalálták vonzónak a férfit.

-Foglaljon helyet Mr.Endure és térjük a lényegre.-mutatott a fotelre Flora

-Tehát.-köszörülte meg a torkát,hogy ezzel is magára vonja a lányok figyelmét,miközben az aktatáskájából elkotorta a borítékot.-Még nem nyitottam ki.Ez is az édesapjuk kérése volt.

-Halljuk a végrendeletet.-szólalt meg türelmetlenül Chaya.

-Rendbe.-nyitotta ki a borítékot.:

„Én Noah Esperer,kijelentem,hogy minden földi vagyonomat és a vállalatomat a három lányomra Florára,Chayára és Avára hagyom.

Erre azonban csak akkor kerülhet sor,ha a vállalkozást tovább viszik,és az elkövetkező három évben nem adják el se a vállalatot,se a családi birtokot,valamint visszaköltöznek Wavy Walleyre.

Ha ezt a feltételt nem tudják teljesíteni akkor a vagyonom 40 %-át a Wavy Walley-i gyermekotthon kapja,40%-át a Sumptuous-i korház kapja, a maradék 20%-ot a húgom Elise Rigid,még a vállalatomat hűséges ügyvédem Ryan Endure.

Noah Esperer „

-Természetesen maradunk.-jelentette ki Ava,aki először szólalt meg mióta a férfi megérkezett

-Akkor kisasszonyok 3 év.-nevetett fel a férfi,és kisétált a nappaliból

-Nagyon irritál.-sóhajtott fel Chaya

-Maradunk?-nézett hogy voltál képes ilyen gyorsan helyettünk is dönteni nézéssel a húgára Flora.-Ezt megkellett volna beszélnünk.-dühösen dobta hátra a hosszú fekete haját

-Flora,most Avával kell egyettértenem.Muszály itt maradnunk.Figyeld meg gyorsan eltelik majd az a három év.-húzta mosolyra telt ajkait Chaya .-Észre sem veszed és már mehetsz vissza Párizsba.Jó?

-Igen.-mosolyodott el Flora

Flora és Chaya mindig közel álltak egymáshoz,ellenben Flora kapcsolata Avával soha nem volt felhőtlen.Míg Flora és Ava az édesapjuk természetét örökölték, magabiztosak,közvetlennek,társasági emberek voltak,ellenben Chaya az édesanyja természetét örökölte,inkább visszahúzódott,de remek probléma megoldókésséggel és kommunikációs késséggel rendelkezett.

-Aludjunk erre az egészre egyet.Majd holnap mindent megbeszélünk.Így mindenkinek megfelel?-nézett a testvéreire

Akik csak egy bólintással jelezték,hogy megértették.

Teljes csend borult az Esperer kúriára.Mindenki visszavonult a saját szobájába.A hatalmas kőépületben egymás után aludtak ki a fények,egyetlen egy szobát töltött be csak a fény.A szoba tulajdonosa a kék párnahuzattal borított ágyon ült,kétségbe esetten nyomkodta a telefonját,de csak ugyanazt a gépies hangot hallotta „A hívott szám jelenleg nem elérhető „.Hatalmas sóhaj kíséretében újra és újra próbálta elérni,míg a végre több óra próbálkozás után elérte a célszemélyt.

-Antoin Perfid.

-Szia édes.-szólt kedvesen a telefonba a fekete hajú szépség

-Flora....Mikor jősz haza drágám?-a lány még a telefonon keresztül is érzékelte a férje gyönyörű kék pillantását,de az elmúlt időszakban a szeme pillantásától,és a hangjától is kirázta a hideg

-Hát ….Ami azt illeti.A végrendelet miatt három évig maradnom kell.

-Három évig?Flora már kisbabát szerettünk volna,most pedig te elmész három évre.-dühöngött a készülékbe a francia férfi.-A Karácsonyt még együtt töltöttük,most meg úgy döntesz,hogy mivel január van,akkor új életet kezdesz.Új év,éj élet.

-Antoin nyugodj meg.Muszály maradnom.Amint letelt a három év visszamegyek hozzád.Sőt van egy jobb ötletem-kezdte pödörgetni a haját a fekete gyönyörűség.-Ha esetleg ideköltöznél ,akkor a távolság nem okozna gondot köztünk.Talán itt újra egymásra találnánk.

-Elment az eszed.Én egy párizsi szobrász vagyok,igazi városi férfi.Nem valamiféle tanyasi ficsúr.

-Drágám.-vette komolyabbra a szót a lány.-Wavy Walley nem tanya,hanem egy kisváros.Én itt nőttem fel.Nem beszélhetsz róla,úgy ahogy akarod.

-Na mindegy.Ma lesz egy kiállításom.Amint lehet beszélünk.Addig szia.-bontotta a vonalat a férfi

Flora szemei szikrákat szórtak,a kezdeti szerelemnek már nyoma sem volt,ami annak idején lángra lobbant Antoinnal.Még csak 16 éves volt,amikor megismerkedett a tőle öt évvel idősebb férfival.Az édesanyja halála után egy párizsi bentlakásos iskolát választott a tanulmányai folytatására.A bentlakásos gimnázium elvégzése után Antoin miatt az egyik párizsi egyetemet választotta,hogy újságrást tanuljon.A szerelme a szobrásszal egyre erősebb lett,és végül már csak Karácsonykor látogattak meg az édesapját.Később már akkor sem.Még csak 21 éves volt,amikor igent mondott a lánykérésre,és négy évvel később feleségül ment a tehetséges szobrászhoz.Két éve pedig három év házasság után megromlott a kapcsolatuk ,de mégis együtt maradtak.

-Hogy lehet ennyire önfejű és idióta.-dühöngött a lány.-Ha rajta múlt volna már elváltak lennénk.-ült le az ágyra ,majd álomba merült.

Gyönyörű téli nap virradt,az óra alig ütött nyolc órát,de egy barna hajú kislány már az édesanyja szobája felé settenkedett.A haja két copfba fogva, a rózsaszín köntöse a térdéig ért, a pupucsa kutyus alakú volt,a köntös alól látszódott a rózsaszín pizsamája.Hiába viselt rózsaszínt,a szemein látszodott,hogy valami rosszaságon törte a fejét.A kúria dolgozói mosolyogva nézték,ahogy az Esperer család legfiatalabb tagja bejárja a ház első emeletét.Rose újra nevetést és vidámságot hozott az épület rideg falai közé.A nevetését visszafolytva lépett be az egyik szobába,amibe teljes sötétség volt.A hat éves kislány egy magabiztos húzással fényt varázsolt a helységbe.

-Jó reggelt anya.-szólalt meg csillingelő hangon

-Jó reggelt.-lehelt egy puszit a lánya homlokára Chaya.-Ilyen korán már ébren vagy?-ült hatalmas mosoly az arcára,amikor a lányára nézett

-Igen.-válaszolta.-Kimegyünk játszani?Nagyon szeretnék.-nézett hatalmas boci szemekkel

-Öltözz fel és mehetünk.-ölelte át a lányát a barna hajú szépség

Amint Rose elhagyta a szobát,Chaya a mobiljáért nyúlt,de rémület jelent meg az arcán,amint elolvasta a kijelzőn látottakat.

„Előlem nem menekülhetsz.Jogom van a lányomhoz,és élek is ezzel a joggal.Kénytelen leszel vissza jönni Londonba,vagy feljelentelek.A tulajdonom vagy és örökre az is maradsz.”

Sikítva hajította el az elektronikus eszközt,mintha attól rettegve,hogy az exe Tom kilépne belőle.A szemein az ijedség látszódott,rettegetett ,mintha az életét fenyegették volna.Az arcát eltakarva indult a fürdőszobába,hogy elfrissítse magát,mire a lánya visszatér a szobába.Mire a kis Rose visszaérkezett,Chaya is elkészült.A barna hajú kislány nagy sebeséggel ugrott az édesanyja kezébe a jól megérdemelt puszijáért.A barna szépség a leányzóval a kezében sétált le a földszintre és onnan a nappali kijáratán keresztül elhagyta a házat.Ahogy anya és lánya együtt játszott,Chaya figyelmes lett,hogy a birtokot körülvevő kerítés mindhárom bejárata felől érkezik valaki.A kúriával egy vonalban lévő bejárat felől Damian Weirdet látta közeledni,ez a bejárat birtok park és kert részénél volt található,az épület másik irányában szintén volt egy kapu,ehhez egy sétány vezetett,innen Desire Tardy a bejárónő érkezett.A főbejáraton pedig egy Bugatti sportkocsi hajtott be végig az aszfaltozott úton és leparkolt a parkolóknak épített területre.Chaya jelzésére Desire gyorsabban szedte a lábait és már mellettük is termet ,hogy a kis Rose-ra felügyeljen.A barna hajú nő pedig a sportkocsi irányába indult.

-Üdvözletem.-szállt ki a fekete járműből egy szőkés-barna hajú öltönyös férfi,Chaya véleménye szerint a 30-as éveiben járhatott a férfi,bár a borosta miatt nem tudta pontosan eldönteni.-Christopher Tresor vagyok, a Tresor Enterprise tulajdonosa vagyok.Remélem nem túlkorán érkeztem.Noah Esperer-rel beszéltem meg egy találkozót,még egy hónapja.

-Elkésett.-próbálta megnyugtatni a nő,hogy abba a percben ne sírja el magát.-Az édesapánk egy hete elhunyt,tegnap volt a temetése.

-Ezt sajnálattal hallom.-csukta be az autója ajtaját a férfi.-Fogadja részvétem.De ha nem nagy gond,mégis szeretnék tárgyalni valakivel a két vállalat jövőjéről.-az utolsó mondatán hallatszott,hogy semmi képpen nem enged a kéréséből.

-Az Esperer Realm-t a nővéremmel és hugommal megörököltük.-tűrte a haját a füle mögé.-Kövessen kérem,és beszélhetünk.-indult a ház irányába.-Desire,kérlek adj reggelit a lányomnak.-szegezte a kérését a szakácsnő/bejárónő felé,aki egy biccentéssel jelezte,hogy megértette,és a megszeppent kislánnyal a konyha felül bejáraton bement.

Mire Chaya a jóképű üzletemberrel megérkezett az apjuk dolgozójába,a két testvére már megérkezett.Damian figyelmeztette őket az ifiú üzletember érkezésére.A középső testvér egy halvány mosollyal köszöntötte az irodába tartózkodókat,és leült az asztalra a húga mellé,míg a nővére az asztal mögötti hatalmas fotelban ült,Damian pedig az asztal mellett állt.

-Ő Christopher Tresor, a Tresor Enterprise tulajdonosa.-mutatta be a férfit a testvéreinek.

-Ők pedig a testvéreim.Flora és Ava Esperer.-mutatott a testvéreire az imént érkezett lány.

-Mr.Tresor fogaloljon helyet.-mutatott a velük szembe lévő fotelre Flora.-Damian,kérem,beavatna minket,hogy mit kellene tudnunk ,hogy tárgyalhassunk az úrral.-a három nővér az idősebb férfi felé fordult.

-A Tresor Enterprise és az Esperer Realm sok közös ügyet véghez vitt már.Mr.Tresor az édesapjuk üzlettársa volt.A szerződés a jövő hónapban jár le,az édesapjuk ezért hívatta az urat.-magyarázta a bájosan pislogó Esperer nővéreknek.

-Köszönjük.-mosolyodott el Ava,ő volt az egyetlen aki nem értett az üzleti dolgokhoz,a nővérei mindig sokkal figyelmesebbek voltak,ha olyan dolgok estek szóba,de őt ez akkoriba nem érdekelte.

-Tehát hölgyek?-vonta fel a szemöldökét a vonzó férfi.

-Mr.Tresor,azt hiszem nem gond ha a nővéreim nevében is mondom.-nézett először az egyik,majd a másik testvérére Ava.-De jobb lenne,ha megbeszélnénk egy másik időpontot.Mert még megkell beszélnünk egymással,és ellenőrizni az édesapánk jegyzeteit,megjegyzéseit.Ugye megérti?-vette meleg barna pillantását a férfira.

-Nem lenne gond.-válaszolta az üzletember,miközben zavartan megdörzsölte a tarkóját.-Mikor felelne meg?

-Mit szólna a jövőhéthez?Mondjuk szerda délelőtt 10 óra?-nézte a falon lévő naptárat a legfiatalabb testvér

-Megfelel.Viszont látásra hölgyeim.

-Viszlát.-köszöntek a lányok kórusban,és amint Damian is elhagyta a helységet beszélgetni kezdtek.

Flora hátrább gurult a fotellal,Chaya és Ava pedig teljesen a nővérük felé fordultak.Ava nyugtalanul mozgatta a nyakláncát,amin medálként egy smaragd kő díszelgett.

A medált szorongatta,hogy adjon erőt neki,és védelmezze.Flora és Chaya ugyancsak medállal ellátott nyakláncot viseltek,de mind a láncok,mind a medál eltérőek voltak,Flora medálja egy rubint,Chayáé pedig topáz.Egy szót sem értett abból,amit a nővérei beszéltek,értetlenül bólogatott és várta a felmentő sereget.

-A reggelitek .-toppant be a dolgozóba Desire.-Üres gyomorral nem lehet gondolkozni.

-Köszönjük.-vette át a tálcát Chaya,amin három különböző étel volt található.

Desire arcára rögtön hatalmas mosoly ült és magyarázkodni kezdett.

-Csokis palacsinta és narancslé a gyönyörű Chayának,eperlekvárral lekent gofri és macchiatto meseszép Florának,házijoghurt és málnashake az elbűvölő Avának.

-Nagyon köszönjük.-villantott egy elbűvölő mosolyt Flora.

A reggeli után tovább folytatták a rögtönzött megbeszéléseiket,amit Damian zavart meg,a férfi mögött egy hosszú szőke hajú nő lépett be az ajtón,akinek a kilétét nem fedte sokáig homály.Ledobta a bokáig érő piros szövetkabátját a helységben található kanapéra,míg ő maga az egyik fotelbe telepedett le.Damian az orra alatt vigyorgott a lányok értetlen arckifejezésén,nem voltak elkényeztetett hercegnők,hiszen mind élték a nagyvilági életüket,már rég elfelejthették,hogy milyen bánás módban éltek annak idején.

-Kit tisztelhetünk a személyében?-szegezte neki a megfelelő kérdést Chaya

-Jessica Agile vagyok.-tekerete kontyba a rakoncátlan tincseit.-Az édesapjuk titkárnője és szeretője voltam.Most pedig örömmel lennék a szolgálataikra.-vette fel a szemüvegjét is,majd végig nézett a meglepetten testvéreken.-Ha van rá igényük.-folytatta a rámenős stílusában.

-Elogadjuk a segítségét.Mit hozott nekünk?-vonta fel a szemöldökét Flora,ahogy Chaya is közelebb ment a lepcses szőkeséghez.Egyedül Ava volt elutasító a fiatal titkárnővel,bántották a korábbi szavai ,miszerint az apja szeretője.

-A cég minden adatát,az egész cég történetet,szóval mindent a cégről elhoztam ezeken.-kapott elő néhány USB-t,illetve néhány dolgot nyomtatott verzióban is.-kapott elő néhány bekötetett jegyzetet.Adok időt...Egy hét múlva,pontosan jövőhét hétfőn hívjanak fel és mindent megbeszélünk.Most pedig rohanok is.-szinte a másodperc törtrésze alatt felugrott a fotelból,és amilyen gyorsan jött ,olyan gyorsan el is tűnt.

Damian hangos nevetésben tört ki.Nem tudta tovább türtőztetni magát,míg Chaya osztotta a véleményét és jót nevetett a túl sokat csacsogó nőről,egy halvány mosolyt az elmúlt időszakban túl komoly Flora is megengedett magának,Ava pedig hatalmas levegő vételekkel próbálta megakadályozni,hogy ne sírja el magát.

-Minden rendben hugi?-nézett Chaya a levegőt szaporán szedő húgára,de az nem felelte,csak továbbra is ugyanazt tette,egyre szaporábban,ahogy a szíve is egyre szaporábban vert,a mellkasa összeszorult,a hátában szúrást érzett,a feje lüktetett ,a fájdalomtól az arca eltorzult,segtségért kiáltott volna,de nem jött,ki hang a torkán.A helységben tartózkodókat elfogta a rettegés,nem értették,hogy mi baja van,az alig 23 éves életvidám lánynak.Amilyen gyorsan tudták korházba vitték.A két nővéren fel s alá járkált a váróterembe,féltek,hogy a húguk esetleg pánikbetegségben szenved ,mint nyugodjék édesanyjuk.Flora tekintetén látszodott,hogy több tünetre felismert ,amiket egykor az édesanyja élt át.

-Doktor úr.-ugrott fel Damian.-Flora és Chaya Esperer tudni szeretnék,hogy mi a diagnózisa a hugukkal kapcsolatban.

-Ugye nem pánikbeteg?-kérdezte aggodalmas arccal Flora,majd Chayára nézett ,aki a kis Rose-t szorította magához.

-Szerencsére nem.-nyugtatta meg őket az orvos.-Depressziós.De van itt még valami.-szólt újra közbe mielőtt megkönnyebülhettek volna.-A családban nincs valaki aki szívbeteg volt?

A lányok Damian feléfordultak,nekik senki nem jutott eszükbe,hátha az idősödő férfi jobban informált,mint ők.A férfi nem okozott csalódást,elmondta az orvosnak,hogy a lányok nagymamájának fiatal korától problémái voltak a szívével.Igaz,nem volt olyan fiatal,mint most Ava.

Két nappal később a legfiatalabb Esperer elhagyhatta a korházat,de már nem ugyanaz az életvidám lányként.Sokkal komorabb volt,akárcsak a nővérei is,bár néhány hónapja,még mind vidámak és elégedettek voltak,most bármit megtettek volna,hogy visszaforgathassák az időt.A korábban is nagyon vékony Ava,5 nap alatt 10 kilót fogyott,már alig nyomott 42 kilót,ami a 165 cm magaságához nagyon kevés.Az arca nyúzott volt a sok sírástól,és beesett a fogyástól.Nem akart beteg lenni,teljesen feladta a harcot.

1 hét telt el az eset óta.Flora és Chaya felosztották egymás között a feladatokat.Az idősebb nővér a cég ügyeivel foglalkozott,a fiatalabb pedig a húgukba próbált életkedvet lehelni.

-Jó reggelt gyönyörű.-sétált be a húga szobájába Chaya.-Kedves ,ne add fel.A szív betegségekkel együtt lehet élni.Te pedig erős vagy,és képes vagy együtt élni vele.Igaz,hogy életed végéig gyógyszert kell szedned ,de attól élhetsz teljes életet.

-Azt mondod?-kérdezte Ava

-Nem gyűrhet le a depresszió.Bármit képes vagy legyőzni.Te vagy az én erős húgocskám.-puszilta meg kócos buksit

-Nem menekülhetek állandóan a problémáim elől.Szembe kell szállnom velük,illetve együtt kell élnem a betegségemmel.-húzta mosolyra a telt ajkait Ava.-És tudom,hogy rátok mindig számíthatok.-ölelte szorosan magához a nővérét.

Míg az emeleten a két fiatalabb Esperer lány tovább folytatta a csevegést,addig a nővérük gőzerővel dolgozott a vállalat ügyein,fáradtan dörzsölte a szemeit,már két napja egy percet sem aludt,az asztalon heverő papírlapokat egymás után nézte át.Már jócskán délután volt,mire elhagyta a dolgozószobát.Indult az emeletre,amikor összetalálkozott Chayával.

-Egész eddig a dolgozóban voltál?

-Már két napja.-ásított hatalmasat a fekete hajú szépség.-Ava hogy van?Beszéltél vele?-érdeklődött a húga mivoltjáról

-Már jobban van.Neked pedig jót tenne ,ha töltenél egy kis időt a friss levegőn.Mit szólnál,ha sétálnánk egyet.-ajánlotta a nővérének,akinek a fáradságtól még szebbek lettek,az amúgy is gyönyörű kék szemei

-Kapok a lehetőségen.Velem tartasz?-igazította meg a fekete haját.-Soha nem szerettem egyedül sétálgatni.

Alig 20 perccel később a két nővér a tisztáson sétálgatott,lassan lépdeltek a puha hótakarón.A hideg teljesen átjárta a testüket,Chaya a kabátját megigazította,hátha így melegebbet ad az említett ruha darab.Bár Londonban is hideg volt,mégis zavarta őt a téli időjárás.Flora mosolyogva nézte a tájat,ahogy az erdő felé sétáltak.

-Kislányként rettegtem ettől az erdőtől.Soha nem mertem idejönni egyedül.-nevetett fel Chaya.-Ha pedig mégis idejöttünk,akkor állandóan apuhoz bújtam....Ellenben veled.

-Én mindig kiszöktem,hogy az erdőben bóklászhassak.-nevetett fel az idősebb lány.-Mindig itt randiztam.Ha pedig nem fiúkkal találkoztam,akkor is itt töltöttem a lehető legtöbb időt.

-És mindig azokkal a fiúkkal búktál le,akiket apa nem kedvelt.-gondolt a múltra Chaya.

-És végül egy olyan férfihez mentem feleségül,akit még jobban nem kedvelt.Sőt egyenesen utált.-harapott az alsó ajkára a fekete szépség,miközben a férje és az apja közötti vitákra gondolt

-Apa talán rájött,hogy hibázott,hogy tiltott tőle.-gondolkodott el a barna copfjával játszadozva Chaya

-Antointól?

-Nem.Most a kamaszkorodra gondoltam.Annyira közel álltatok egymáshoz Nicholassal....

-14 éves voltam, ő 16.-merült el Flora tekintette a távolba.-Mindig együtt játszottunk kicsi korunktól,soha nem zavarta.-beszélt a mégkorábbi időkről.De amikor 14 voltam.-tért vissza az első mondatára.-Rajta kapott minket,hogy az erdőben csókolóztunk.Soha többet nem láthattam.-nézett hirtelen a húga szemébe.-Vajon mi lehet vele?Nicholas Feck merre járhat?-meredt újra a havas tájra

A hólepedővel borított táj, szinte filmbe illő volt,ahogy a lágy napsugár megcsillant a fehér hótakarón.A fák hosszú törzsei között gyönyörű kilátás nyílt a közeli tájra,a testvér pár elmélyülve meredt a távolba,maguk előtt látták,ahogy kislányként együtt játszanak a hóban,hógolyóznak,hóembert építenek.A gondtalan gyerekkor emléke visszacsalta a nővéreket a múltban,akkor még nem ájt semmi,nem értettek semmit.Nem feleltek a saját tetteikért,és bármire vágytak azt megkapták.Visszagondolva hiba volt,az Esperer nővérek gyakran találkoztak az életben csalódással a sok elkényeztetés miatt.

-Ideje indulnunk.-igazította meg a kabátját Chaya.-Már nagyon hideg van.Rám férne egy forrócsoki.-pillantott kislányosan a nővérére.-De többször kellene ilyen testvér napot tartani.

-Egyet értek hugi.-lehelt egy puszit a barna lány homlokára

20 perccel később a két fiatal nő visszaérkezett az otthonukhoz,a kőfal egyik bejáratától látták,hogy egy ismeretlen autó parkol a családi kúria parkolójában.Flora összeráncolt homlokkal meredt a gépjárműre,a lépteit gyorsabbra emelte,hogy mindnél előbb mgtudja,hogy ki az autó tulajdonosa.Chaya azonnal a nővére után rohant és percekkel Flora után érkezett a modern nappaliban.A 26 éves lány figyelmesen körbenézett ,Flora csupán néhány lépésre állt tőle,az arcán meglepetség látszódott.Rose az egyik fotelben ült,Ava pedig közvetlenül az unokahúga mellett ült a fotel karfáján.A helységben még ott tartózkodott Damian Weird,aki Rose foteljére támaszkodott,valamint egy házaspár,akik a kanapén helyezkedtek el.